Nálad a LABDA!

Tisztelt Szülők, kedves Gyerekek!

Mindannyiunk figyelmébe szeretnénk ajánlani egy nagyszerű könyvet!

Sportpszichológiával foglalkozik, méghozzá kifejezetten gyermekekkel kapcsolatos kérdéseket boncolgatva.

K.Z.: Szia Feri! Beszélgetésünk apropója, hogy megnyertétek csapatoddal az osztrák bajnokságot, amihez szívből gratulálunk! Viszont korosztályodon kívül kevesen tudják, hogy ki is vagy valójában. Szeretném, ha bemutatkoznál nekik

M.F.: Makray Ferenc vagyok, 1991.08.21.-én, Budapesten születtem. Szentendrén éltünk, ott nőttem fel, iskolába is oda, a Szentendrei Református Gimnáziumba jártam.

K.Z.: Hogy találtál ránk? Mi hozott le a leányfalui strandra?

M.F.: Sok sportot kipróbáltam, de végül úgy hozta az élet, hogy 2005 nyarán rátaláltam a vízilabdára. Egy szórólapon láttam meg, hogy Leányfalun alakulni fog egy vízilabda klub, Kósz Zoltán és Petőváry Zsolt vezetésével. Egyből megtetszett, gondoltam, hogy szívesen kipróbálnám ezt a sportot is. Így kezdtem el vízilabdázni, első generációs KÓPÉsként. Egyből megtetszett a sport, és az is nagy vonzerő volt, hogy egy jó kis csapat kovácsolódott össze. Mivel mi idősebbek voltunk mikor elkezdtük, 13-15 évesek, nyilvánvalóan nem tudtuk felvenni a versenyt a korosztályunkkal, ezért az elején nem is indultunk bajnokságban, csak alkalmakként játszottunk edzőmeccset például Esztergom ellen. Egy pár év után átigazoltam a Vasasba, kipróbálni magam, hogy milyen is egy nagy csapatban. Sajnos nem fértem be a nagy csapatba, de egy évet ott edzettem, aztán visszajöttem a KÓPÉ-ba. Az én korosztályom lemorzsolódott, és így egyedüli ifiként voltam a csapatban, ezért a serdülőkkel edzettem, akiknek az edzője akkor Ölveczky Péter bácsi volt. Külön engedéllyel játszhattam a serdülő Budapest Bajnokságban.

K.Z.: Gondolom nagy élmény lehetett élesben is kipróbálni magatokat. Nem mindig „csak” edzeni, hanem összemérni erőtöket más csapatokkal is, hogy hol is tartotok tulajdonképpen a többiekhez képest.

M.F.: Nagyon nagy élmény volt először az életemben egy bajnokságban játszani. Nem emlékszem, hogy hol végeztünk, de egy-két csapatot még sikerült is megvernünk, és nagyon élveztük. A második ifi évemben elmentem a BVSC-be, ahol bekerültem az országos csapatba is. Kezdő játékos sose voltam, de a szezon végére biztos tagja lettem a csapatnak. Ugyanebben az évben kettős igazolással a KÓPÉban is játszottam, mert indultunk a felnőtt Budapest bajnokságban. Egy kevert csapat volt, Zoli és Zsolt vezetésével, néhány öregfiúval, meg serdülő és ifi játékosokkal.  Vogel Milán, Vesszős Péter, Andrássy, Herczeg Balázs, Bélteki Ádám, Fleckenstein Márk, Lanszky Ágost és Donát, Szili Szabi, Petrovszky Gergő, aki jelenleg edzőként tevékenykedik a KÓPÉban és többen még jelenleg is játszanak: Tislér András, Páncsics Mirkó, Víg Zsombor, Kammerer Benő, Király Levi, Kákonyi Andris…

Ezután leérettségiztem, elkezdtem tanulni Budapesten, és tovább edzettem a BVSC-ben. Akkor Dabrowski Norbert (jelenleg a ZF Eger edzője) volt az edző, aki azt mondta nekem, hogy maradhatok a felnőtt csapattal edzeni, de játszatni nem tud majd. A sulit egy fél év után abbahagytam, majd egy ismerős segítségével lehetőséget kaptam Ausztráliában, Sydneyben egy csapatnál edzeni. Játszani nem tudtam, de 3 hónapot edzhettem velük.

K.Z.: Emlékszem milyen büszkék voltunk Rád Zsolttal. Az első kis KÓPÉ kirepül a nagyvilágba! Kicsit féltettünk is. Teljesen olyan volt, mintha a saját gyermekünk indult volna útnak.

M.F.: Itt megéreztem, hogy milyen is igazából külföldön élni, és minden nehézsége ellenére nagyon megtetszett. Amikor nyáron (2011) hazajöttem, már szinte biztos volt, hogy ősztől Bécsben, asztalosnak fogok tanulni. Egy szakközépiskolába jártam, és mellette egy asztalos műhelyben dolgoztam. Először úgy gondoltam, hogy a vízilabdát egy kicsit háttérbe kell majd szorítanom, mert egyrészt a munka mellett kevesebb időm volt, másrészt pedig mert a vízilabda nem annyira közismert sport Ausztriában. Holott a szomszédjaink, de többen is megkérdezték, hogy mi is az a vízilabda, mert ők még sosem látták ezt a sportot. Nem annyira sportos nemzet, de ha valami mégis, akkor szinte csak a foci meg a téli sportok. De azért 3 csapat mégis volt Bécsben. Ausztriában összesen 7 csapat van a bajnokságban. Az egyiknél (ASV-Wien) egy magyar edző volt, úgyhogy oda mentem le. Rögtön megszerettek, mert az ottani színvonalhoz képest nagyon jó játékosnak számítottam. Már az első szezonban feltűntem az osztrák válogatott edzőnek, aki az egyik meccsünk után odajött hozzám, és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem az osztrák válogatottban játszani, és akkor ezzel együtt megkapnám az osztrák állampolgárságot is. Erre én igent mondtam, és így 2012-ben leadtuk az kérvényt az osztrák állampolgársághoz, amit aztán 2015-ben megkaptam. De már az elejétől fogva, 2012-től játszottam a válogatottban, mert a tornák, ahova mentünk, nem voltak hivatalosak, nem volt ellenőrzés, hogy mindenki állampolgár-e, és így mindig ott voltam.

K.Z.: Ez egy kicsit „magyaros” volt! J De ez is hozzánk tartozik! És aztán hogyan tovább?

M.F.: Bécsben 3 évet töltöttem el, és miután elvégeztem a sulit, Salzburgba mentem, egy faipari főiskolára. Salzburg is azon kevés osztrák városokhoz tartozik, akiknek van vízilabdacsapatuk. Már ismertek és tudtak rólam, és nagyon örültek, hogy idejöttem. A tavalyi évben meg is nyertük a bajnokságot, 12 év után újra Salzburg lett a bajnok.

K.Z.: Hát ehhez szívből gratulálunk és nagyon megörültem, amikor édesanyádtól hallottam!  Akkor ezek szerint nem csak Magyar Bajnokaink, hanem személyedben Osztrák Bajnokunk is van! Feri, summáznád-e eddigi sportpályafutásod szubjektív oldalát is?!

M.F.: Valóban ezek voltak eddig a tények, az eddigi életpályám a vízilabda szemszögéből. Szívesen beszélek egy kicsit az élményeimről is. Arról, hogy mit kaptam a sporttól, miben segített az élet más területein.

Nagyon örülök, hogy végül egy csapatsport mellett kötöttem ki. Egy csapatsportot űzni az egyfajta életforma. Ha valaki egy csapatban nő fel, az nagyon nagy hatással van az életére. Ez egy olyan élmény, amit nem lehet megkapni az iskolában, az osztályban. Amilyen közösség egy csapatban kialakulhat, az több mint egy egyszerű baráti társaság. Az edzés, az erőlködés a közös célok elérése érdekében, vagy amikor egy nehéz meccsen együtt küzdünk, egy nagyon erős társaságot kovácsol össze. Nekem van szerencsém egy ilyen csapatnak része lenni. Én 91-es vagyok, de sokat voltam együtt a 93-as, 94-es korosztállyal, és egy nagyon jó kis csapat jött ott össze. Vannak, akik már abbahagyták azóta a vízilabdát, vagy éppen más csapatban játszanak, de legalább évente kétszer mindig összejövünk. Ez az egyik nagy előnye a csapatsportnak. Egy másik nagy hozadék, amit szintén a saját bőrömön tapasztaltam, az az, hogy akárhova is kerülök, ha van ott vízilabda, akkor egy teljesen idegen városban is rögtön van 10-15 barátom, akikre számíthatok, ha segítség kell. Ezt az ember a munkahelyén nem kapja meg. Kevés rosszabb érzés van, mint egy idegen országban magányosnak lenni, ahol még esetleg a nyelvet se beszélem teljesen jól. De velem ez nem fordult elő. Akárhányszor külföldön voltam, mindig egyből ott voltak a csapattársaim, akik befogadtak, szerettek, és már az első héten egy teljesen új helyen volt egy baráti társaság, akikhez tartoztam. Ez nagyon megkönnyíti a beilleszkedést. Ezt persze úgy értem, ha valaki munka vagy tanulás miatt megy külföldre, és mellette folytatja a vízilabdát. Mert profiként kimenni külföldre az teljesen más, de ebben nincs tapasztalatom.

Összességében az, hogy olyan ember lettem, amilyen és hogy már sok mindent átéltem, sok helyen voltam/éltem, nagyrészt a vízilabdának köszönhetem, és hálás vagyok minden eddigi edzőmnek, akik segítettek az utamon. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy 2005 nyarán lementem a leányfalui uszodába, a KÓPÉ-ba.

K.Z.: Feri, KÓPÉink nevében is köszönjük az interjút és kívánunk Neked további sport- és civil sikereket!

A KÓPÉs csapatról pár kép:

A válogatottal egy svájci tornán:

A válogatottal Írországban egy tornán:

A válogatottal egy tornán Dániában:

2013-14 –ben az ASV-Wien csapatával második helyen végeztünk a bajnokságban:

2015-ben Iránban a „FINA World WaterPolo DevelopmentTrophy” –n értünk el 2. helyezést:

A salzburgi csapattal a kupagyőzelem után:

2015-ben, amikor a salzburgi csapattal megnyertük a bajnokságot:

Tisztelt Szülők, Kedves Gyerekek!

Az elmúlt hét nagyszerű híreket hozott egyesületünk számára!

2003-as csapatunk mostantól Szentendrei KÓPÉ néven fog szerepelni a Markovits Kálmán Gyermek 2003-as Bajnokságban.

A névhasználatot Verseghi-Nagy Miklós Szentendre polgármestere hagyta jóvá. Egyik legeredményesebb korosztályunkat mostantól ezen a néven találjátok meg a vízilabdával foglalkozó honlapokon. A KSI, VASAS, BVSC, OSC mellett most már Szentendrét is megemlítik majd az ország uszodáiban.
Reméljük sok siker fog fűződni ehhez a névhez a jövőben!

Köszönetünket ezúton is szeretnénk kifejezni Szentendre Város Önkormányzat képviselő testületének!

Kósz Zoltán és Petőváry Zsolt

Reklámszerződést kötött a CIB Bank Szentendrei fiókja a KÓPÉ ÚVSE-vel.

Az együttműködés a szeptemberi Nálad a Labda rendezvény szervezésekor kezdődött. Elek Balázs a CIB Bank Szentendrei fiókjának vezetője rögtön sajátjának érezte az ötletet. Rengeteg ajándékkal látott el bennünket – melyeket a szerencsések a tombolán vehettek át – és személyesen is megtekintette az eseményt.

Jó benyomással lehettünk rá, mert nemsokára reklám együttműködési szerződés körvonalazódott közöttünk, melyet múlt héten írtunk alá. A megállapodás egyelőre június végéig szól és a 2004-es csapat közvetlen bajnoki felkészülését és versenyeztetését segíti. A CIB Bank logóját nemsokára viszont fogjátok látni a gyerekek sportfelszerelésén és egyéb reklámhordozóinkon.

Így szeretnénk vinni a hírét ennek a nagyszerű kezdeményezésnek!

Köszönetünket ezúton is szeretnénk kifejezni a CIB Bank Szentendrei fiókjának, és személy szerint Elek Balázs fiókvezető úrnak!

Kósz Zoltán és Petőváry Zsolt

2016. Január 30-án, szombaton került megrendezésre az Oázis és KÓPÉ közötti jótékonysági vízilabda gála. A két egyesület 2006, 2005, 2004, 2003-as születésű és gyermek korosztályú csapatai játszottak egymás ellen.
A felkészülés szempontjából jó erő felmérés volt és hasznosnak is bizonyult. 14 órás kezdéssel indultak a mérkőzések a legfiatalabbakkal. Voltak akik életük első mérkőzésén vettek részt. A magas számban megjelent KÓPÉ-s növendékek közül mindenki játéklehetőséget kapott és nagyszerűen szerepelt, pedig jócskán voltak 2007-08-as születésű gyermekek is. A mérkőzés végkimenetele nem volt kétséges, nyert a KÓPÉ!

A következő mérkőzést a 2005-ös korosztály játszotta. A gyerekek nagyon örültek, hogy a kemény úszó és erőnléti, alapozó edzések mellett végre játékra is volt lehetőségük. Aki egészséges volt, mindenki megjelent, így nagyon örültem, hogy sok játékos közül válogathattam. Természetesen itt is mindenki kapott játéklehetőséget. Ezzel éltek is a srácok, és nagyon lelkes játékkal rukkoltak elő. Igazán elégedett voltam. A mérkőzést ugyan egy góllal elvesztettük, de a játékkép biztató volt. Érződik a sok munka, látszik a fejlődés.

Köszönöm a sportemberi magatartást a gyerekek részéről, és a szülőktől a támogatást, szurkolást! Hajrá KÓPÉ!!

Balogh Zoltán

Sziasztok!

Zoli bácsi csapata korcsolyázott egy hatalmasat a héten. Köszönjük Balogh Zoli bácsinak a szervezést, a szentendrei kori pályának a lehetőséget, Marinak (Áron anyukájának) pedig a fotókat! Remélem mindenki jól érezte magát, és legalább annyira elfáradt, mint egy vízilabda edzésen… A srácok egyébként nagyon fotogének! Vagy a fotós volt profi!

Tisztelt Szülők, kedves Gyerekek!

Ez a felirat volt általános iskolám tornatermének falára festve. (Budapest, XIII. kerület, Tomori utcai Általános Iskola) Nyolc éven át olvashattam el minden áldott nap. Eleinte nem is értettem és nem is magyarázta el senki, hogy pontosan mit is jelent ez a mondat. Talán ezért is ízlelgettem annyiszor. Ezért válhatott filozófiámmá.

Mozgalmas, és sikeres évet zártunk december 31-én. Néhány számmal szeretném kezdeni összefoglalónkat. (Nem kizárólag asztrológiával, asztrozófiával és szám misztikával foglalkozó szülőtársaink számára.)

A Petőváry Zsolt és Kósz Zoltán által vezetett dunakanyari vízilabda egyesület 10 korosztályban versenyez. Ha idevesszük női Felnőtt OB I-es csapatunkat – és miért ne vennénk – akkor ez a szám 11! Vizes Osztály programunk 5. éve fut a szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskolával. Első „gyümölcsei” Dani bácsi csapatában tevékenykednek kifejezetten eredményesen. Ugyanebbe a programba szeptemberben bevontuk a budakalászi Telepi iskolát is. Vízilabdás osztályt indítottunk a Móricz Zsigmond Gimnázium első évfolyamának egyik első osztályában. Igazolt sportolóink száma közel 150 (változó)! Őszi meccseink alatt összesen csaknem 700 gólt szereztek csapataink és jóval kevesebbet kaptak.

A Kőnigh György Gyermek 2004-es bajnokságban a BVSC mögött a másodikak vagyunk, a góllövőlistán harmadik-, az összpontszám alapján számolt táblázat negyedik helyén Herczeg Gergő áll.

A Markovits Kálmán Gyermek 2003-as bajnokságban szintén másodikak vagyunk, itt mindössze a Szeged előz meg bennünket. Rácsay Richárd a góllövőlista nyolcadik helyezettje.

A Rusorán Péter Gyermek 2002-es bajnokságban viszont sajnos nem vitézkedünk. Ennek oka a nyári nagyszámú játékos elvándorlás. A megmaradt gyermekeink előtt viszont le a kalappal! Balogh Lóri és a KSI-ből hozzánk igazolt Boczor Örs vezetésével igyekszik csapatunk helytállni. Őket 2003-as és 2004-es játékosainkkal, valamint a POLO SC-ből és Saci vízilabda előkészítőjéből egészítjük ki meccsről meccsre. Az őszi szezonban a tavaly elért eredményünk miatt a legnehezebb csoportba sorsoltak minket. Tavasszal már verhetőbb ellenfelekkel játszunk és mi is összeszokottabbak leszünk. Ne aggódjatok, jönnek majd a győzelmek is! Itt szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy megköszönjük azoknak a szülőknek a segítségét, akiknek fiatalabb gyermekeire számíthatunk ezeken a meccseken. Vállalják a sokszor nagyarányú vereséggel járó rossz hangulatot. Ne feledjétek, mit mondtam Aligán! Ezeket a meccseket erősebb ellenfelek elleni gyakorlásként kell felfogni! Ezekből tanulnak és tudnak erőt meríteni a gyerekek a saját korosztályuk meccseire. Ez az eredményességükön meg is látszik!

Balogh Zoltán 2004-es csapata, a 2015/16-os idényben a Dunántúli Régió Liga által kiírt és megrendezett Dunántúli Gyermek „C” Bajnokságban szerepel.

Lebonyolítás: minden csapat 3 alkalommal játszik minden ellenfelével körmérkőzéses rendszerben.

Tabella:

1. Honvéd
2. Szombathely
3. Vác
4. KÓPÉ 6 mérkőzés, 2 győzelem, 4 vereség 6 pont
5. BVSKA
6. HKLSE

A KÓPÉ számára ezek a tények, de természetesen a kép ennél jóval árnyaltabb. Ahhoz, hogy fent megnevezett vízilabdázóinkra ilyen büszkén tudjunk gondolni, kellenek társaik és edzőik is! Rebi, Kamilla, Dávid, Barna, Ádám, Máté, Csanád, Bence, Árisz, Peti, Andris, Marci, Zalán …

Itt utalnék vissza kezdőmondatomra.

Legyetek Ti is büszkék! De ez még nem a végállomás. Ne kényelmesedjetek el, ne üljetek bele ebbe a karosszékbe, mert ellenfeleink között is vannak Gergők és Ricsik, Andrisok… Náluk is munka folyik. Ne hagyjátok, hogy elmenjenek mellettetek!
Akik pedig MOST nem kaptak kitüntetést, ne kedvetlenedjenek el! Mert bennetek is hiszünk és tudjuk, hogy ti is képesek vagytok! És belőletek is ki fogjuk hozni a legtöbbet!

Szeretnénk bemutatni vízilabda előkészítő csoportunkat is. Szentendrén és Leányfalun is működik ez a szint. Ide korosztály megkötés nélkül jöhetnek a vízilabdázni vágyók. Egy kitétel van: mély víz biztos lányokat és fiúkat várunk. A foglalkozások első órájában úsznak (stílusjavító és kondicionáló), második felében pedig labdatechnika, játék, gimnasztika szerepel. Edzőink egyénenként bírálják el a továbblépés lehetőségét. Leányfalun Sándor Alexandra, Szentendrén Petrovszky Gergő és Köck Gábor irányítja a munkát.

Kevés szó esett eddig leány vízilabdázóinkról. Számukra a koedukált versenyzés korosztály megkötés nélkül lehetséges. Azonban az a tapasztalatunk, hogy 14-15 éves korban már nem javasolt a fiúk közötti mindennapos megmérettetés. Minden vágyunk az, hogy fel tudjunk építeni egy női szakágat is. Amíg ez nem valósul meg, együttműködési megállapodást kötöttünk a budapesti POLO SC-vel. Nagyobb leányaink (Kósz Márti, Petőváry Luca, Pintér Anna, Várnay Rea) már náluk játszanak. A POLO SC három korosztályos csapata (U14, U16, U18) kimagaslóan jól szerepel az utánpótlás bajnokságokban. U14-ben és U16-ban első, U18-ban második helyen áll. Továbbá rendelkezik Felnőtt OB I-es csapattal is. A játék lehetősége természetesen minden a KÓPÉ-ban versenyző kislány számára nyitott.

Második legrégebben működő szakosztályunk a szinkronúszó szakosztály. Divatos és népszerű sportág világszerte. Faraga Szilvia irányításával alakult meg és működött. Jelenleg Vida Laura és Nikolett pallérozza lányainkat.

14 éves kortól az MTK színeiben versenyzünk az Országos Utánpótlás Bajnokság Keleti csoportjában.

Országos Gyermek (U14) Bajnokság
Keleti csoport tabella és résztvevők:

1. Hódmezővásárhely
2. Cegléd
3. Oázis SC
4. Vác
5. Békéscsaba
6. Nyíregyháza
7. Kecskemét
8. Miskolc
9. Csongrád
10. MTK 8 mérkőzés, 8 vereség, 0 pont

Ez a korosztályunk nagyon meggyengült 2015 nyarán. A távozók helyét saját nevelésű játékosokkal igyekszünk pótolni. Ők azonban egyelőre nincsenek ugyanazon a szinten, mint elődeik. Többen nemrégen kezdtek vízilabdázni: Hídvégi Zoli, Lukács Bence, Ralovich Ádám, Csizmadia Gábor, Görheny Gergő, Szántó Olivér, Marghescu Marci, Glasz Andris és a LÁNYOK vezérletével töretlenül küzdenek. Sok bíztató jelet tapasztalhattunk már ősszel is. Tavaszra minden bizonnyal ki fog jönni a sok munka és a játék tapasztalat.

Országos Serdülő (U16) Bajnokság
Keleti csoport tabella és résztvevők:

1. MTK 7 mérkőzés, 7 győzelem, 21 pont
2. Cegléd
3. Hódmezővásárhely
4. Békéscsaba
5. Oázis SC
6. Miskolc
7. Kecskemét
8. Csongrád

Serdülő csapatunk veretlenül vezeti a Keleti csoportot. Kiemelendő közülük a saját nevelésű Hajdu Loránt, aki a góllövőlista 2., az összesített lista 1. helyén áll. Ez a csapatunk van együtt legrégebben. Bozsoki Bence, Szabolcsi Áron, Somogyi Áron, Pellicano Gabó, Marosi Botond. Rajtuk kívül többen is Monorról járnak hozzánk, vállalva az ezzel járó áldozatot.

Országos Ifjúsági (U18) Bajnokság
Keleti csoport tabella és résztvevők:

1. Miskolc
2. MTK 7 mérkőzés, 6 győzelem, 1 vereség, 18 pont
3. Cegléd
4. Csongrád
5. Hódmezővásárhely
6. Békéscsaba
7. Oázis SC
8. Kecskemét

Ifjúsági csapatunk is szépen menetel. Hajdu Loránt mellett, Búzás Gábor és Gönczy Dominik is kiemelkedően teljesít meccsről meccsre. Számukra már nagy húzóerőt jelent, hogy felnőtt OB I/B-s csapatunkban is szerepelhetnek, amennyiben megérdemlik.

Idén két serdülő csapatot indítottunk. A fiatalabbik 2000-es Pecz Gábor vezetésével a Budapest Diapolo Serdülő Bajnokságban játszik. Szépen helytállnak, 4 győzelem-2 vereség az eddigi mérlegük.

Ők is régóta vannak együtt. Látszik is játékukon az összeszokottság.

Kiemelendő Kánai Marcell kapusunk teljesítménye, aki jelenleg is tagja a 2000-es korosztály válogatottjának.

Budapest Serdülő Bajnokság (13 résztvevő)
„A” csoport tabella:

1. BVSC
2. MTK 6 mérkőzés, 4 győzelem, 2 vereség, 12 pont
3. UVSE
4. OSC VSE
5. Komplex-VASAS
6. Dunaújvárosi Főiskola

Eredményeink láttán mindig eszünkbe jut az a tény, hogy a mienknél jóval nagyobb városok – nagyobb merítési lehetőséggel – csapatait is le tudjuk győzni.

Évek óta indulunk valamilyen felnőtt bajnokságban. Eleinte a Budapest Felnőttben, amelyikből se kiesni, se feljutni nem lehetett. Aztán amikor öt év után 2014-ben megnyertük ezt, beneveztünk az OB II-es harmadosztályú bajnokságba, amit viszont már azonnal megnyertünk. 2015 nyarán eldöntöttük, hogy elindulunk az OB I/B-és pontvadászatban. Ez a Magyar Vízilabda bajnoki rendszer második számú porondja. Az indulást saját jogon értük el teljesen megérdemelten!

Külön öröm, hogy a keretet 60-70%-ban saját nevelésű KÓPÉ, vagy MTK játékosok alkotják. A két kapus: Kákonyi András, Király Levente, Páncsics Mirkó, Tislér András, Víg Zsombor, Kammerer Bence, Láng András, Zerinváry Lőrinc. A fiatalok: Búzás Gábor, Hajdu Lóci, Gönczy Dominik, Szabolcsi Áron. Játékos edzőink: Eged Dániel, Tusa Márk, Balogh Zoltán. És profi segítőink: Szávay Károly, Szabó Péter, Ercse Norbert, Varga Márk, Zsebők Viktor, Pintér Luyi, Nyemcsók Kristóf.

Jelenleg majdnem félidőben az „A” csoport tíz csapata közül a hatodik helyen állunk.

Szabó Péter a góllövő 6., összesített táblázat 4. helyezettje.
Balogh Zoltán büntető értékesítés 6. helyezettje.
Ercse Norbert szabaddobás gól táblázat 4. helyezettje.

Ez volt 2015 számokban és benyomásokban! Szeretnénk köszönetet mondani mindannyiótoknak!

Sportszülőnek az élmények mellett nem könnyű lenni. Napjaink és hétvégéink az edzések, meccsek jegyében telnek. Ráadásul nem Budapesten lakunk, ahol a tömegközlekedés nagy segítség a szervezésben. Viszont cserébe elmondhatjuk, hogy lányotok, fiatok (esetleg mindkettő) a Magyar Vízilabda Család büszke tagja egy olyan sportszervezetben, amely „mindössze” tíz éve tevékenykedik Magyarországnak egy olyan területén, ahol addig nem volt jelen ez a sportág. Ne felejtsétek el! Rengeteg célt lehet elérni a sport által. Egészség, ideális testalkat, külföldi ösztöndíj, egy nemzet büszkesége… Hiába vagyunk közel a fővároshoz, ha Zsolttal nem hoztuk volna létre a KÓPÉ-t, akkor gyermekeitek tehetsége elveszett volna az egyetemes vízilabda számára.

Köszönjük, ha a tagdíjakat időben fizetitek be, ezzel a gesztussal járulva hozzá nyugodt működésünkhöz. Közös céljaink eléréséhez immár ötödik éve nagy segítséget nyújtanak azok a cégek, akik társasági adójukat nekünk ajánlják fel, vagy egyéb módon támogatnak bennünket. Friderikusz Sándor után: nélkülük nem jöhetett volna létre…

Végül név szerint szeretnénk megköszönni valamennyi kollégánknak áldozatos munkájukat:
Varjassy Katalin, Fodor Eszter adminisztrátorok, Demeter Éva, Jávor Piros, Sándor Alexandra, Köck Gábor, Petrovszky Gergely úszásoktatók és vízilabda előkészítő edzők, Vida Laura, Vida Nikolett szinkronúszó edzők, Balogh Zoltán, Eged Dániel, Pecz Gábor, Tusa Márk vízilabdaedzők.

Petőváry Zsolt és Kósz Zoltán
KÓPÉ ÚVSE